...

Előttem a sötét éjszaka, s csak egy vékonyka fénysugár vetül lábaim elé..S lassan elindulok végig a hosszú,de vékony sugár mutatta ösvényen..A szemem se rebbent miután útra keltem..Csendben mentem amerre utam vitt..
Egy évnyi kitartó menetelés után viszont egy halk, s egy hangos dallam keveredett irritáló, s mégis vonzó eleggyé fülemben..Megálltam, s csak füleltem..Először messziről hozta felém a hangokat a szél, de tudtam egyszer végre ideér..
Sűrű sötét köd lepte el tudatom,s mély álomba merültem.
Álmomban egy kihalt, üres színpadon álltam,s kezem lábam meredten tartott egy helyben..S ekkor újra hallottam ezt a furcsa egyveleget..Szemeim össze vissza kapkodva kerestem a forrást,de nem leltem sehol..S akkor a lelkemben felzengett a taktus: "Lopok neked egy könyvet, a lapjait teleírom.." Tudtam lelkem zenéje ez, s útra hív..Mikor mindezt eldöntöttem a lábam felszabadult s végre elindulhattam a színpadon..Körbe jártam egyszer, de nem láttam semmit sem..Második köröm alatt már megint felütötte lelkemben az ismerős sor,de ezúttal párosult a lépteim ritmikájával..Nem mondom megigézett ez a különös kapcsolat..A harmadik körnél már láttam egy alakot mozogni,s már nem egyedül lépkedtem a különös ritmust..Negyedik köröm kezdetén azonban furcsa dolog történt: az idegen egyszer csak leugrott a színpadról, s egy hatalmas durranó hangra lettem figyelmes..A lelkem már nem volt örvendező,sőt egyre inkább kezdett elszomorodni..Még mindig béna kezeimmel leültem a színpad szélére, s egyből megjelent szemem sarkában az első könnycsepp..Hűvös folyóként szelte át arcom barázdáit,s megállapodott az ajkam sarkán..Ekkor ajkam döbbent sóhaj hagyta el, s csúszni kezdtem lefelé..
S ekkor a szívem játszani kezdte az ismerős dallamot s kezeim felolvadtak..Amíg felhúztam magam a színpadra a dallam egyre csak erősödött, és erősödött..Reszkető térdekkel felálltam,s kiegyenesedtem..A tagjaim már nem voltak merevek,s a szívem is hevesen ütötte az ismerős dallamot,s én ismét elindultam körbe...
A dallam vezérletével nem számoltam immár a köröket,de még most is csak megyek és megyek körbe-körbe az élet színpadán keresve az ismerős idegent ki megérti szívem ismerős, de mégis ismeretlen taktusát...