Eltörtem már száz zárat, hisz mindenem megszűntetni mindazt ami fájhat! Mégis mi ennek az ára?? Az én szívem ment tönkre mára. Nem szeretik, nem is szerethetik hisz törött az már, nincs benne más, csak egy igazi kishableány! Ő nem akr válogatni, valamit még is rosszul csinál, hisz nem jön a királyfi soha már...
Eltörött, elveszett vissza soha nem jó már!! Zengik a falak, már már!!! SOHA!!
Dübörgő lélek, fájó szív nélkületek mivé lennénk?? Fájni kell,hogy szerethessük, viszont szeretet nélkül mi magunk is semmivé leszünk. Összetört szív, elűzött lélek....Fájna lenni akkor is ha még így sem lennétek?? Hisz nem vagytok, de az űr tátong..egyedi a csend mi maradt utánuk..Fáj most a szív, mert társra lelne,de a társ is vándor, meg nem áll míg csak menni bír...Így hát megint egy ütés, és nagyobb lesz a repedés...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése