Köztük egy vigyorgó, nevető arc lebeg.
Nem veszik őt észre, vak szemük van nekik,
Sajnálhatja mindenki, pedig most gyönyörködhetne.
Lágy vonalak, élesen kontúrozott szemek,
Le is szállhatna a földre, de Ő
Csak lebeg, lebeg és lebeg...
Nem állhattam meg, hogy ne bámuljam tátott szájjal.
Lebegése lassul, leszáll nagy nyugalommal
Körbetekint a tömegben némi lehangoltsággal.
Lágy hangján megszólal, bár beazonosítani nem tudom
Egyszerre volt férfias és nőies, olyan unisex módon.
Szép száját kegyetlen mosolyra húzza,
Ajkai közül a szavak füstként szállnak tova.
Nem mondott ő semmi fenyegetőt vagy bántót,
Mégis füstként köztünk lángolt minden szava:
"Így végzed hát Te is!"Rémisztő sikollyal szétrobbant a szeme,
Borzasztó hangja felkeltette a tömeget.
Visítozás támadt, elviselhetetlen zaj,
Menekülni kellett, mielőtt mindenki magának akar.
Gyors léptekkel elhagytam hát a tort,
De éreztem, hogy hangja továbbra is folyt.
Sűrű, sötét légként tapadt rám a hangja,
Örökre elragadva, örökre elragadva....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése