Legszebb álom sírba merülve                                                                Harcos lelkű vad amazon
lelkembe tőrrel egyedül lennem.                                                            Ezen a hajnalon
Ősz tincsek hajadba merültek                                                               Lelkében kóborol
Szemeid el nem feledtek.                                                                      Egyedül meg-megállva.

Magányos éjjel megperdülnek a dobok                                                 Üres napok
Az amazon lelkem sírva kocog.                                                             Vad pillanatok
Halkan énekli bús énekét,                                                                      Az amazon viszont még mindig zokog
Közben lelke sikolya                                                                             Elrejti előle kedvesét a sötét kínhalál.
Töri meg a dallam ívét.

                                              Nagy szél támad, feldöntené a legszilárdabb várat,
                                              Mégsem okoz katasztrófát a lány lelkében.
                                              Mindenki csodákat vár, a sötét sem szívtelen már.
                                              Vissza fújja az elveszett kedvest, ki azonban helyét nem leli itt már.
                                              Kedvese szemeit keresi, mindig csak őt lesi.
                                              A szél ismét támad, a férfit viszi, az amazont hozza.
                                              A magányt elmosni nem tudja, fájdalom s magány vár
                                              az itteni világban az ifjú párra.