Ott azon a bizonyos ponton, lelkem peremén a végre várva...
Eltört minden, melyért valaha küzdöttem...
Kialudt a tűz...meghasadt a lélek, kettétört a test....
Erre emlékezve még a legvidámabb is mélységesen szomorú lesz...
Ezért ülünk halkan, egymás mellett a homályban...
Kezeinken zsibbadtak az ujjak...
Rámnézel,de én nem látlak..
Testem kihűl, a jókedv elszáll..
Eltűnik majd, melyet úgy imádtál!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése