"Mert sokszor az észveszejtő kitárulkozás segít elviselni a tragédiák fájdalmát."
Igen..már a 10.Mindenszenteket éltem meg nélküle. Kimentem a sírjához, megkapta az ünnepi külsőt, s lekerült róla a ráfagyott szeretetem. Új, színesebb, emberibb formát kapott, de mégsem volt az igazi. Gyertya sem volt, nem is volt kopottas, száraz virág sem díszítette porrá égetett maradványainak, helyi házát...
Szép volt. Már amennyire egy hant szép lehet. Mégsem éreztem jól magam. Nem az általános 11.01.-én érzett szomorúság volt az ami nem engedett egy mosolyt sem..
Eltűnt. Ahogy itthagyott minket, úgy tűnt el most a kicsiny jelképe hatalmas szeretetemnek. Jó volt mikor ott volt, rossz most mikor már nem látom. Lehet akármennyi színes is rajta, én azt a picinykét hiányolom. A tisztát, a szépet, az eredetit.
A picinyke fehér virágot, ami akkor ott volt, mikor még nem kezdődött el ez az egy napig tartó világot behálózó az enyém úgyis színesebb és nagyobb világfájdalom...
A szívem maradékát..azt a picinyke életet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése