Nekem is volt ám egy ilyen időszakom..Bizony szerencsésnek mondhatom magam, mert ekkor ismertem meg életem egyik legjobb barátnőjét, a tesómat Ivanics Ritát. Sajnos nem vagyunk vér szerinti testvérek,de totálisan egyformák vagyunk... Bár még élőben nem találkoztunk mégis átéltünk már sok-sok mindent együtt..Volt, hogy "szakítottunk" , volt, hogy telefonba sírva meséltük el a másiknak bánatunkat... És esküszöm még a női létünk legfontosabb meghatározója is összehangolódott!! Isten csodás kegyelme, hogy így összekerültünk és hogy ilyen jó barátnők lettünk!!"Mikor az életben nincs már több móka..."
Drága gonoszkám mindig is szeretni foglak annak ellenére, hogy sokszor vagyunk denevééér..Vagy tán pont ezért?..Ki tudja..Köszönöm h lehetünk egymásnak!! (L)<3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése