Mikor szenmed kékjét belepi a sötét, vad homály...
amikor a szemed is remeg a fájdalomtól.. Melletted leszek én,mikor mindezt éled, drága Mama!! Soha nem lehet vége...
Ha elhomályosul is egy két perc után kitisztul az ég...szemed kékje újra ragyog,mint szeretjük mi...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése