Szivem sziveddel, mondom, olyan egy,
Hogy már a kettő nem két-számba megy:
Egy eskü lánca fűzi kebelünk: 
Két kebel, egy hit: összes lételünk.

Mióta vártam én békítő karra, csillogó szemekre, nedves ajkakra!? Mióta várlak karjaim közé, hogy összerakd mit gonosz tört ketté. Hogy lehet, hogy eddig hinni nem mertem csodás, örökké tartó szerelemben?! Ki pedig nem mer az sosem nyer!
Jer hát közel, s ölelj szorosan, mert szívem, lelkem darabokban, de melléd ma mégis bátran fekszem le, mert szívem csak Te gyógyíthatod be!
nyugodt vagyok, mert melletted nem lehet rossz álmom, s a mindenem te lettél ezen a világon! Karjaidba vágyom, szemem könnybe már! Drága édes álmom hol vagy? Hol vagy már?
Neked, aki megvidámítja életem. :)