Fekete lány

Álmomban egy tájon jártam,
Csak mentem, meg nem álltam.


Gyönyörű volt, s fényes
Ősi és negédes.

Ballagtam,s az idő velem járt
Szavaim lángokká váltak,
S az idő csak forgott tovább.

Rémisztő, még is meseszép az a vidék.
Jártam az emberek közt, de ők nem ismertek
Fekete lányként, halálos csöndben
Utcákat látva,
Emberi lelkekben járva.

A fekete rém.. - eszeveszett suttogás támad - 
Gyilkos pillantások felém
Én voltam a fekete rém..

Ha megálltam, a levegő megfagyott,
S minden elsötétült.

Féltem,de nem menekültem.
Hiszem, hogy egyszer engem is a fényben látnak,
S elkerülnek majd az árnyak.