Lágy szellő lebbentette hajam. Beleszimatoltam a levegőbe, orcám megrendült..Jön a hajnal..Micsodaa? Nem! Ez így nem érhet véget!! Nem nem nem és nem!! Tudniillik nekem hajnalhasadtakor vissza kell mennem menedékembe, ugyan is nem bírom a nappali fényeket. (Most biztos remeg az szád sarka, de hát nálunk vámpíroknál már csak így megy ez..) Vért iszunk, az éjszakában élünk igazán, nappal alszunk.. És egy fontos szabály: szerelmesek nem leszünk soha. Na ezért is választottam ezt az életet..
Amikor megjelöltek csalódtam az életben. Volt egy igazi "főnyeremény típusú" srác az életemben. Évekig jártunk, szép lassan mindenemet nekiadtam..,de hát mint tudjuk az élet sosem fenékig tejfel. Neki is volt egy cseppnyi "szépséghibája". Kissé önző volt, egoista és veszettül féltékeny. De már annyira,hogy minden jó partyt elszúrt..pedig, mint minden tinédzsernek,nekem is lételemem volt a partyzás. És hát valljuk meg, már megjelölésem előtt sem voltam éppen rusnya csajszi..és hát igen kelendő voltam a férfiak körében..:$ De én csak őt szerettem..Voltak balhék, sokat veszekedtünk, sőt szakítottunk is..Na az utolsó szakításunkkor (amit én véglegesnek hittem), akkor fogant meg bennem az a gondolat,hogy elvesztve az érzelmeim egy részét dögös, szuperhős vámpírcsajjá változom. Ebben egyik nagyon jó barátom T volt a segítségemre. Ő harapott meg, s élte velem végig azt az időszakot, amíg öntudatomra ébredtem, s ő tanított meg mindenre.
Srác létére tőle tanultam meg úgy öltözködni, hogy alkalmazkodjak új énemhez, s ne legyek egy büdös kurva, hogy hogyan fejezzem ki az öltözködésemben a kiemelkedően magam EQ-m, s hogy hogyan hangsúlyozzam a szemeim. Vigyázott arra, hogy ne gyilkoljam magam feleslegesen...Na igen ez egy kicsi magyarázatra szolgál. Szerelmes vagyok..Hiába lettem vámpír, a szuper srác iránti érzelmeim nem hűltek ki..S ez szörnyű érzés a mi világunkban, s emiatt az elviselhetetlen fájdalom miatt többször is bántottam önmagam..( ha emiatt elítélsz, akkor már ne is olvass tovább) közösültem mindenkivel, s rengeteg embert erőszakoltam meg...És hogy miért bírok így beszélni? Ilyen őszintén mindenről? Úgy, hogy nem szégyenlem ezeket. Igazából, ez egy igen csak furcsa dolog, mert tudom, hogy nem szép és igencsak etikátlan dolgokat műveltem, de ha ezeken nem megyek keresztül,akkor nem lennék az aki... Nem mondom, hogy életerős vagyok, hogy mindig vidám, és hogy nem hiányolom azokat a barátokat, akiket elveszítettem amiatt, hogy az vagy aki..DE ezen dolgok, traumák, pofonok által jöttem rá arra, hogy ki az igaz barát, a hű társ és ki az, akire mindig mindenben számíthatok...
És most itt vagyok. Közel a hajnalhoz, de még mindig az utcán bóklászva...Őt kutatom, mert éreztem az illatát.Álmomban arra ébredtem, hogy orromba égett egy illat, ami édesebb a csokinál, s mámorítóbb minden parfümnél...Szerelmem talált meg álmomban,s ő, az ő illata, az ő egész lénye érintett meg annyira, hogy életemet kockáztatva (T szigorú tiltása ellenére) hajnalhasadtához közel az utcán mászkálok...
Látod életem mi mindenre vagyok képes miattad? Szerelmed megőrjít...