Veletek is volt már olyan, hogy egy nehéz próbatétel előtt már annyira izgultatok,hogy nem tudtátok, hogy leküzdeni a kínt? Hát velem most történt meg ez. Még a szerelmem is csak azt mondta, hogy képes vagyok rá, meg menni fog és ő biztos benne, hogy sikerül. Senki nem mondta azt, hogy gondolj arra, hogy kitől kaptál minden nehéz helyzetben támogatást, ki támogatta gyenge válladat...
Ez az este nagyon különleges számomra.Ma valaki segített rajtam. Ez az ember a legnagyobb ajándékot adta nekem.Felébresztette az elfojtott emlékeimet. Kislány voltam még, mikor elvesztettem imádott nagyapám, aki apám, s példaképem, gondviselőm volt egyszerre. Mindig mondták rokonok, hogy tőle örököltem nyelvérzékem, és azt, hogy viszonylag gyorsan tanulok. Nem ez az utolsó estém még a szóbeli előtt, de a nehéz hét előtt igen. S ez az ember arra ébresztett rá, hogy mikor hagytam a lelkem kinyílni, s gondolkodni, elmerülni mindabban a jóban, amit akkor éreztem, mikor tudtam, éreztem, hogy ő gondol rá, s kéri Istent olyan fenntről, hogy segítsen meg...Ez mindig megnyugtat.
Szóval Drága Lacim! Köszönöm neked, hogy vagy és, hogy felnyitottad a szemem, s békét költöztettél a lelkembe az által, hogy elősegítetted az emlékeket...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése