Mostanában egyre jobban foglalkoztat egy kérdés: Mitől jó nő a nő?

Ha valakit nyolc éven keresztül bántottak, s piszkáltak, megaláztak és csúfoltak joggal merül fel benne a kérdés,hogy ennyi év gyötrelem után miért éppen rá mondják (hozzáteszem nem is kevesen), hogy jó nő, s hogy milyen szerencsések, hogy ismerik őt. Mindig is vallottam, hogy az ember akkor lesz élete csúcsán, mikor megtalálja önmagát. Eldönti, hogy mihez szeretne kezdeni az életben, mire szenteli életét. S van akinél ez diplomaszerzésben nyilvánul meg, van akinek a tánc, az írás, a nevettetés, a rajzolás, tervezés lesz az, amiben ő majd megtalálja önmagát. De mi van azzal, aki még nyugdíjas korára sem tudja azt mondani, hogy igen ez én vagyok, s így boldog vagyok?? Kérdem én ilyen korban már késő megtalálni önmagát? Lehet ő még vidám, virgonc mint egy tinédzser? Beiratkozhat új szakot tanulni, az élete megváltoztatása miatt? Személyes tapasztalatból mondom, hogy igen. Múlt év szeptemberében egy teljesen új közösségbe kerültem, ahol újabb megfigyeléseket folytathattam. Néha jó csak úgy leülni, s megfigyelni azokat, akik körülötted vannak. Azt,m hogy miként mozognak, hogyan kommunikálnak, milyen a hangszínük, milyen a nevetésük csengése..Sok ember nem tudja, mire is jó a csend. A csendben is meg lehet találni önmagunkat.

Azzal, hogy megfigyelem a környezetem, azzal a személyiségemet építem. Nem mondom meg sosem kiről van szó, hisz az törvénybe ütközik, de nem egy ember van, aki csak tetteti,hogy minden rendben önmagával, hogy tökéletesen ismeri önmagát.(persze adott kereteken belül) Nos hölgyeim! A "jó nő" megnevezés valahol itt kezdődik, itt gyökerezik. A kulcsszó: önismeret. Amilyen te vagy, olyan a környezeted is, tartja a mondás. Hát ez nagyon igaz. Mikor a "depisebb" énem kerekedik rajtam felül, mindenki feszült körülöttem. Azzal,hogy emberek vagyunk, magunkra vállaltuk azt a felelősséget, hogy mi alakítjuk a környezetünkben élő embereket. Mint valami perverz sci - fi filmben nem? Nos, nőként még több dolog is nehezedik ránk. Egy jó nő, mindig megtalálja másokkal a hangot, extra sok szeretettel rendelkezik, s ezt maradéktalanul képes környezetének biztosítani korlátlan ideig, s viszonzást nem várva. Tehát mikor azt mondom, hogy önismeret akkor arra gondolok, hogy tudnunk kell megtalálni a saját korlátainkat. Ha szeretünk adni, akkor sem adhatunk mértéktelenül, hisz akkor kimerülünk teljesen, s porszem kerül a gépezetbe, azaz az ördögi kör sérül. És ez még csak az egyik oldal. Még nem is néztük azt, ha az egyik többet kap, akkor a másiknak is adni kell a hiányzó részletet. Hisz ki akarna olyan pasit aki féltékeny a barátnőre, vagy olyan férjet aki fele annyi törődést kap mint a gyermek? az egyik félnek sem jó. Tehát első lépésként fel kell mérni a kereteket.

Ha ez megvan a tűrőképességet tesztelni kell, s ez által az alanyok befogadó képességét is meg kell ismerni. Hisz nyálas szerelmes szövegeket suttoghatunk a kiszemelt férfinak, ha ő éppen nem romantikus típus, vagy csak nem annyira romantikus, hogy állandóan ússzon a nyálban. Viszont itt megint csak van egy kis csavar a történetben. Nem csak a befogadóképességet kell tesztelni, hanem az igényszintet is fel kell mérni, s ezzel együtt azt is, hogy mi mennyire ismerjük fel azt, hogy a párunknak, gyermekünknek, szülőnknek, tanárunknak, barátnőnknek, stb.. mikor mire van szüksége. Nem azt mondom, hogy legyünk Teréz Anyuk, de egy felelős embernek kicsit rendelkeznie kell mindezzel.

Ha ez megvan, akkor sok sok évek gyakorlatába telik,mire mindezt kifejezésre is tudod juttatni...Vagy mégsem?? Lehet, hogy ez is,mint minden dolog relatív?? Lehet, hogy a "jó nőség" már egy pusztán szép test, s pár értelmes mondat találkozásából is megszületik?? Minden bizonnyal lehet. Itt csak azt kívánom kifejezni, hogy engem miért tartanak jó nőnek. Hisz sem a testi adottságaim nem olyanok, mint egy mai bombanőé, se a stílusom. A mai világunkban egy rocker csajra ritkán mondják ezt az elismerő (vagy éppen lehet ez lebecsmérlő is) megnevezést.

Pár évvel ezelőtt elhatároztam, hogy megkeresem önmagam. Ez egy személy nélkül nem ment volna. Istenem, s a hitem segített át a nehéz időszakokon, és mára büszkén mondhatom, hogy kezdem learatni a babérokat. Sok viszontagság árán,de eldöntöttem, hogy a rock zene mellett teszem le eskümet, s fémzenét kedvelő vagány csaj válik majd belőlem. Nem is kell mondanom gondolom, hisz ismerőseim halálra unják már a szőke csajnak milyen nehéz a rockerek közt szöveget, de ez tényleg így van. A hajszínem miatt rengeteg koncerten csak feszengeni tudtam. A szünetekben inkább a pohár mögé bújtam, mert annyira zavart, hogy kinéznek. Mára megtanultam, hogy nem a hajszín vagy a bakancs határozza meg a rockert. az életérzés a fontos. Ez volt az első lépésem. Aztán mikor ezt már éltem, kezdtem megtalálni azt a pályát, ami nekem igazán fontos. Kevés példa van arra, hogy valaki középiskola kezdésekor már tudja, hogy mi szeretne lenni. Másodikos középsulis voltam, mikor eldöntöttem, hogy a szociális szférában szeretnék majd dolgozni. Mondanom sem kell, hogy nem csak itthon néztek rám furcsán, hanem még a barátom is azt mondta, hogy ebből nem fogok tudni megélni. Én viszont félretéve minden kritikát, Isten elé vittem kérésemet, s már akkor tudtam, hogy ő megmutatja mit tegyek. Mára eljutottam oda, hogy önkéntes segítőként járulok hozzá a szociális szféra fejlődéséhez, s eközben szociális gondozást tanulok, s ez boldoggá tesz. Ma ott tartok, hogy van egy stabil párkapcsolatom immár jó sok éve, sok új emberrel ismerkedem meg, akiknek apró segítségekkel teszem szebbé a mindennapjait, s rendelkezem egy legeslegjobb és egy legjobb baráttal, s mindketten jóval idősebbek nálam. Nem gondoltam volna soha azelőtt, hogy valaha is úgy fognak velem beszélni, mint ők az első pillanattól fogva. Azt mondták sugárzom, majd megöleltek, s közölték,hogy visszaadtam nekik valamit, amit már régóta kerestek, csak nem tudták pontosan megnevezni mi is az.

Ezen történések után bizton állíthatom, hogy túl vagyok jó pár gondon, s mára elégedett vagyok a terveimmel, s az életemmel majdnem tökéletesen, Boldoggá tesz az a sok mosoly, s szeretet, amit kapok, s a rengeteg kedves szó. Hát kell ennél több?? Bizton állíthatom most már, hogy megértem miért hívnak jó nőnek, s maximálisan egyetértek ezzel a megnevezéssel minden egoizmus nélkül.

ISMERD MEG MAGAD, S HAGYD, HOGY MÁSOK IS MEGISMERJENEK!! NE EGY MASZKOT MUTASS A VILÁGNAK, HANEM LÉGY ÖNMAGAD, ABBAN NEM LEHET HIBA.