Ne gyötörd magad ezzel kedvesem..Te soha, semmi rosszat nem tettél,mióta Téged ismerlek. Én tehetek róla, hogy magamnak ezt a rögös utat választottam..Te vagy az aki kell nekem..Te vagy az,kiért sírok minden magányos estémen..Belőled ered a boldogság forrása, Te vagy életemnek minden hibája, minden vágyálma. Egyszerűen szeretlek. Lázasan, forrón, mohón, eszeveszetten, néha csak csendben egy távoli éjjelen. Mindenemet eléd raktam, s kitártam szívemet. Mindez azért történt, hogy tudd, ki marad mindig veled. Összetört lelkemnek te adtál gyógyírt, s a félelmeim leküzdésében Te jelentetted a támaszt, a bevehetetlen várat. De mindez már csak álom. Míg én a rögös utam végét járom, Te itt leszel a szívemben. Gonosz bestiád elvitt messzire tőlem, de a szívem tudja, mindig velem leszel, mindig velem..

A lány szemei könnyben úsztak..kiesett a levél elefántcsont fehér kezei közül, s megtörve a padlóra hullott. E gyönyörű sorok voltak egyetlen kedvesének utolsó sorai..