Hiányzol az életemből, minden pillanatomból.
Nélküled üres az életem, fáj a lét nekem.
Sírnék, de nem tudok, mert abból bátorságot nem kapok.
Szeretetet küldenek száz és száz oldalról,
De olyat amit szeretnék, csak Tőled kaphatok.


Balfasz voltam érzem, de hiába szánom már,
Szíved összetörtem, szerelmed elnyelte a vak homály.
Keresem azt, ahol boldog voltam,
Kutatom az időt, mikor rontottam.
Ölelésre vágyom, egy kis szeretetre,
Na meg arra a kibaszott szóra, 
Ez életem legnagyobb vétke.


Jó kislány voltam, de rosszul cselekedtem,
Késő a szánalom, hisz elvesztettelek.
Hiába mondod, hogy áll még a híd,
Érzem tönkretettelek most, már hiába szánom én!
Áll még a híd, de elindulni gyötrelem,
Földbe gyökerezett lábam, kérlek segíts nekem!


Sajnáltatnám magam, de hasztalan,
Ebbe én másztam bele, nekem kell helyrehoznom.
Szeretnék a hídon állni évekig,
Csöndben fogva kezed, könnyezni évekig.
Hezitálva állva, a jó felé fordulva.
Tudom, hogy Te mennél, de én maradnék még.
Boldogságban állva, kezemmel kezedben...