Láthatatlan kavalkád, rózsaszín alakok mindenütt, s a megfoghatatlan közepén egy sötét alak..teste se nem füst, se nem színezett levegő, de valamiért ködre emlékeztet. Lágy, súlytalan aurája kábító füstbe burkolja agyam, s csak őt nézem..A látvány, mi szemem elé tárul..borzalmas. Szememet vonzza s még is undorodom..Agyamat körbeveszi, fogva tart…Szemem szinte ég, úgy bámulom eme bizarr jelenetet…A rózsaszín alakok leírhatatlan formákba rendeződtek, s csak siklottak az idegen felé. Mint vadász a prédára, ők is úgy tekintettek a lényre. Egy csápszerű pulzáló nyalábbal megérintették,de épp csak súrolták a feje tetejét. Az alak összerezzent, s félelemmel vegyes izgalma rám is átragadt. Ha megrezzent én is vele mozdultam. Orgazmus szerű élvezeteit én is átéreztem. A rózsaszín bizarr lények egyszerre izgattak mindkettőnket. Jó volt, de sosem volt fantasztikus. Mindig a fantasztikus élvezetek előtt történt valami. Vagy a szél kezdett erősebben fújni, vagy csak a rózsaszínek únták meg ezt az érzelmi játékot…Ilyenkor elhúzódtak a sarkokba és csak sikolyok, fájdalmas sóhajok törték meg a tömör csöndet…Egyik ilyen szüneteltetés után a füst gomolyogni kezdett a sötét lény körül, s nekem szúrni kezdett a mellkasom. Iszolyogva nyitottam fel szemem, mert már tudtam, hogy ő szenved. Éreztem végtagjai reszketését, s könnyei égették arcomat. A rózsaszínok eltűntek. Ekkor a füstalak lába elkezdett szétpattanni. Rémülten sikoltoztam, pedig üvöltöttem volna torkom szakadtából. A pattant szalagok nem csak neki estek széjjel…Ahogy haladt feljebb, én annál hangosabban üvöltöttem…Akkor még nem tudtam, hogy a hangom gerjeszti a feszülést…A vágás,már a szegycsontjánál járt, s én ekkor néztem le testemre. Láttam a szívét a szívem helyén, s láttam, éreztem lassuló mozgását…A levegő pulzált, s egyre fényesebb lett…Hangos zene szólalt meg a magasból, s én újra az ágyamban találtam magam izzadtan,halálra rémülve…